Együttalvás a csecsemővel

Hazánkban hosszú évtizedeken keresztül a „katonás” gyermeknevelési irányelvek voltak meghatározóak.

Csecsemőgondozási szakkönyvek kupacai tiltották az együtt alvást a csecsemővel és szólították fel szülők tucatjait arra, hogy hagyják sírni a picit.

Szerencsére az utóbbi években egyre nagyobb teret nyernek a természetességet, a természetes anyai viselkedést és a csecsemő természetes igényét figyelembe vevő gyermekgondozási módszerek.

Az együttalvás előnyei

Ha végiggondoljuk az emberiség történetét, az együtt alvás a csecsemőkkel a régi időkben minden kultúrában természetes volt. Ennek oka

• részben az, hogy az éjszakai szoptatást megkönnyítse,
• részben pedig az, hogy a szülői ágy puha meleg közege megnyugtassa és nyugodt alváshoz segítse a csecsemőt.

A korábban ecsetelt és az utóbbi módszer közötti távolság olyan szignifikáns, hogy azok a kultúrák, ahol az együtt alvás a csecsemővel természetes, egyenesen gyermekbántalmazásnak ítélik azt, ha a babát saját ágyában való alvásra kényszerítik, illetve ha nemtetszésének ad hangot, akkor sírni hagyják. A rideg vonalat első sorban az angolszász kultúrák (főleg Nagy-Britannia és az Egyesült Államok) képviselik, ahol ez a hozzáállás komoly társadalmi válságot okozott azzal, hogy mind a gyermekvállalást, mind a szoptatási hajlandóságot negatívan befolyásolta.

A természetes gondozás hívei kiemelt fontosságúnak tartják az anya és gyermeke közötti fizikai és bőrkontaktust, hiszen alapjaiban határozza meg a kettőjük között kialakuló viszonyt, nem csak csecsemőkorban, hanem a későbbi életévek során is.

Szerencsére a „szakértői nyomás” nem tudta legyőzni az ösztönös szülői viselkedést: kutatások bizonyítják, hogy a szülők nagy része, még ha alkalomszerűen is, együtt alszik a csecsemőjével, főleg ami a pici életének első néhány hónapját illeti, legfeljebb nem vallják azt be a környeztüknek.

Szintén kutatások igazolják, hogy az együtt alvás a csecsemővel, a megfelelő óvintézkedések megtétele után, veszélytelen a babára nézve, mert a szülőkben alvás közben is működik az ösztönös figyelem és óvás.