A csecsemő szoptatása
A babát váró nők egyik legnagyobb mumusa a szoptatás. Sokszor, amikor itt az ideje elkezdeni, az nehezíti meg legjobban a dolgukat, hogy már hosszú ideje gyötrik magukat a kérdésekkel: fog-e menni, lesz-e tejem, elég lesz-e a mennyiség, akar-e majd szopni a babám, megfelelő lesz-e a tejem minősége stb.
A legfontosabb ezen a téren, hogy a nő bízzon magában, az anyai szerepében és a természetben, hogy még a nehéz helyzetekben is vannak jó megoldások. A szoptatás “technikai” részeit (helyes testtartás, a gyermek megfelelő helyzete, hogyan és mennyire kell bekapnia a mellbimbót) meg kell tanulni. Az információ forrása lehet bába, védőnő, barátnő vagy olyan szakember, aki szoptatás-párti szervezetnél dolgozik (pl. La Leche Liga).
A természetes paramétereket pedig (mennyi ideig szopjon az egyik, majd a másik mellből, milyen hosszú ideig hagyjuk szopni, mennyi időnként etessünk, milyen táplálékmennyiség magáhozvétele a normális) türelemmel és figyelemmel ki kell tapasztalni.
Van elég tej?
Nem mindenki tudja, hogy a tejtermelést maga a szoptatás aktusa inspirálja, így akkor is érdemes próbálkozni a csecsemő szoptatásával, ha úgy tűnik, hogy nincs vagy nincs elég tejünk.
Különösen azért fontos ilyenkor újra és újra megkísérelni a szoptatást, mert ez váltja ki az ún. tejbelövellést, vagyis azt a reflexet, amely a mama mellében pressziót képezve nyomja-spricceli a tejet szoptatáskor. Ez nagyban hozzájárul a gyenge, elesett, vagy újszülött babák táplálásának sikerességéhez.
Milyen gyakran szoptassunk?
Az anyatej rendkívül könnyen emészthető táplálék. Még a fejletlen gyomorral világra jövő újszülöttek számára is ideális, hiszen annak ellenére, hogy a fejlődéshez szükséges minden tápanyagot megemelt szinten tartalmaz, mégis alacsony a nehezen emészthető laktóz-összetevő mértéke.
Az egészséges babáknál ezért elég hamar kiürül a gyomorból, amit először cuppogással, a kis öklük szájba tömködésével, majd később hangos sírással jeleznek. Nem érdemes a sírást megvárni, még kevésbé egy mesterségesen megállapított menetrendhez (3 óránkénti etetés) tartani magunkat, mert azzal csak a csecsemőben halmozódó stresszt fokozzuk és megnehezítjük a következő szoptatást.